Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek a fájdalomról

 Mikor megkérdezik mi a baj?Rávágod,hogy semmi!Miért hazudsz mindazoknak,kik melletted vannak és szeretnek?Miért félsz szavakba önteni?Vagy csak a választól félsz,amit a valóság válaszól nem az álomvilág?Vagy félsz a válaszoktól,amik néha a fájdalmat követelik?Erre neked kell tudnod a választ,és akárhogy döntesz,a lényeg,hogy önmagad maradj,és a szíved diktálja a helyes utat.



Érted képes vagyok beugrani a köztünk tátongó szakadékba,hisz vagy elkapsz vagy elveszek,de így legalább nem kell többet érted szenvednem.



Legjobban az a tett fáj,amiért tudod sosem kérnek bocsánatot.



Ígéret,mit nekem adtál,s mosoly mit egy életre megöltél bennem.



Elmondom a legnagyobb titkomat:őrülten szeretlek.Erre csak üres szavakkal találtam magam szemben.Talán ha belegondolnál mit is érezhetek,rájönnél,hogy ilyen szeretetet senki nem fog adni neked.Én várok rád még reménytelenül is,és a fél életemet áldozom fel ezért az érzésért.Bár tudom,hogy érdekeltelek,de látom túl gyáva vagy,hogy kimutasd azt,amit ott legbelül érzel.Hálás leszek neked,amíg csak élek,hogy megismerhettelek.Még úgy is ha ez miatt ment tönkre egy része az életemnek.



Az emberről lassan lekopik minden hazugság.Így a világfájdalom is.Marad a fájdalom és a világ.



Annyira szerettem a veled töltött időt,hogy most fáj visszagondolnom rá hiszen több nem lesz belőle már...csak a régiek maradtak meg nekem.



Ha meghalnál,én veled mennék.Ha meghalnék.Te tovább élnél.Nem számítok már Neked.Te eldobtál!Te megaláztál!



Tegnap este az álmaim szertefoszlottak,szép csendben meghalt bennem minden.

A lelkem néha fájdalmában felzokog,a szívem apró darabkája még halkacskán dobog.



Bár,én nem adok esélyt arra,hogy bánts.Te mégis megteszed,hiszen minden nap egy új esély.



Dalolj,ha belűl fáj is,nevess ha zokogni kell,tanúlj meg szenvedni,s akkor boldog leszel.



Ha majd életed egére felleg borul,lelkedbe a bánat csatája dúl.Ne legyen bánatod csüggedés,mert az élet iskolája a szenvedés.



Ha rád gondolok,melegség tölti el a testemet,szívemet,ugyanakkor könnny csordul arcomon,mert nem vagy velem.



A fájdalmat és a veszteséget mindenki ugyanúgy éli meg.Nem mindenkinek adatik meg a boldogság,a szeretet,de a fájdalomban és a veszteségben mindenki osztozik.
 

 

 


"Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
Megéri várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
Hiába is érne kudarcok sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe'..."

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.