Life is too short to be sad!

Az eső nem azért esik mert a természetnek olyan kedve van,hanem azért,mert ahány csepp leesik,annyi ember érzi magát szomorúnak.

□

A magány mely ragaszkodik hozzánk halhatatlan,de mi mégis megpróbáljuk megölni az egyedüllét elkerülése érdekében.

□

A mosoly,mint gyémánt ott feszül bent mélyen a testekben,s ki hagyja magát egy cseppet is az erőnek,elengedi magát,olyan érzésre tesz szert mintha szeretne.

□

Mikor az utolsó farkas is felvonyít,magam maradok és várom a lehetetlent...

□

A semmi ágán ül szívem,kis teste hangtalan vacog,köréje gyülnek szeliden és nézik,nézik a csillagok.

□

Fogódzanék akárkibe,de nem lesz soha senkije,szeméből mint gazdátlan ág,kicsüng a pusztuló világ.

□

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben vaalakinek,aki éppolyan fontos neked,mint saját magad,addig mindig magányos maradsz.

□

Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem,mert nem a vártra találtam.

□

Megtapasztaltam,hogy a magány akkor a legerősebb,ha megpróbálunk harcolni ellene.Ha viszont nem veszünk róla tudomást,elgyengül.

□

Egyedűl vagyok,nem melegít senkinek a szeme,fázom,akárha a földalatt élnék,bármit írok is mind,száraz,fásúlt és komor.

□

Itt a magányosság erdeje.Itt én vagyok csak,én és valaki.Valaki,akit nem ismerek.És akiről még tudnom sem szabad.Bár jobban szeretem mint magamat.

□

Ha félsz a magánytól ne írd meg az igazat.

□

Átsírt éjszakák,elvesztett barátok a  világközepén magadat egyedül találod.

És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád.Hiányzik valaki aki társként gondolt rád.Fájnak a percek,amit együtt töltöttetek.

Szívedbe maradnak az emlékek,az együtt töltött hetek.Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban.Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban.


□


Magányos dolog lesz a halál,de nem lehet sokkal magányosabb,mint az élet.

□

Furcsa társ a magány.Amink van,megoszthatatlanná válik.Amink hiányzik,kétszeresen hiányzik.A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér,mint mibennünk,ha magányosak vagyunk.

□

A halálra és a sötétségbe pillantva,az ismeretlentől félünk,semmi mástól.

□

-Te szereted a magányt?

-Nem,azthiszem a magány szeret engem.