Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek a magányról

Az eső nem azért esik mert a természetnek olyan kedve van,hanem azért,mert ahány csepp leesik,annyi ember érzi magát szomorúnak.



A magány mely ragaszkodik hozzánk halhatatlan,de mi mégis megpróbáljuk megölni az egyedüllét elkerülése érdekében.



A mosoly,mint gyémánt ott feszül bent mélyen a testekben,s ki hagyja magát egy cseppet is az erőnek,elengedi magát,olyan érzésre tesz szert mintha szeretne.



Mikor az utolsó farkas is felvonyít,magam maradok és várom a lehetetlent...



A semmi ágán ül szívem,kis teste hangtalan vacog,köréje gyülnek szeliden és nézik,nézik a csillagok.



Fogódzanék akárkibe,de nem lesz soha senkije,szeméből mint gazdátlan ág,kicsüng a pusztuló világ.



Ameddig nem adsz helyet a lelkedben vaalakinek,aki éppolyan fontos neked,mint saját magad,addig mindig magányos maradsz.



Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem,mert nem a vártra találtam.



Megtapasztaltam,hogy a magány akkor a legerősebb,ha megpróbálunk harcolni ellene.Ha viszont nem veszünk róla tudomást,elgyengül.



Egyedűl vagyok,nem melegít senkinek a szeme,fázom,akárha a földalatt élnék,bármit írok is mind,száraz,fásúlt és komor.



Itt a magányosság erdeje.Itt én vagyok csak,én és valaki.Valaki,akit nem ismerek.És akiről még tudnom sem szabad.Bár jobban szeretem mint magamat.



Ha félsz a magánytól ne írd meg az igazat.



Átsírt éjszakák,elvesztett barátok a  világközepén magadat egyedül találod.

És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád.Hiányzik valaki aki társként gondolt rád.Fájnak a percek,amit együtt töltöttetek.

Szívedbe maradnak az emlékek,az együtt töltött hetek.Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban.Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban.





Magányos dolog lesz a halál,de nem lehet sokkal magányosabb,mint az élet.



Furcsa társ a magány.Amink van,megoszthatatlanná válik.Amink hiányzik,kétszeresen hiányzik.A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér,mint mibennünk,ha magányosak vagyunk.



A halálra és a sötétségbe pillantva,az ismeretlentől félünk,semmi mástól.



-Te szereted a magányt?

-Nem,azthiszem a magány szeret engem. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bogyoani90@freemail.hu

(bogyó annamária, 2011.10.05 11:12)

nagyon szépek

Re: bogyoani90@freemail.hu

(szerkesztő, 2011.10.07 17:21)

köszönöm..

Re: bogyoani90@freemail.hu

(szerkesztő, 2011.10.07 17:21)

köszönöm..